Az orgona fajták (Syringa) klasszikus, bódító illatú, hosszan virágzó lombhullató díszcserjék, amelyek tavaszi virágpompájukkal és romantikus megjelenésükkel minden kert díszei lehetnek. A hagyományos kerti orgonák (Syringa vulgaris) mellett léteznek kompakt méretű törpe orgonák is, amelyek kisebb kertekbe és dézsás nevelésre is ideálisak. Szoliterként, sövényként vagy cserjecsoportokba ültetve egyaránt lenyűgöző látványt nyújtanak.
Az orgona (Syringa) a tavaszi kertek egyik legismertebb és legkedveltebb virágzó cserjéje, amely elragadó illatával és látványos virágzatával minden évben magára vonja a figyelmet. A klasszikus kerti orgonák (Syringa vulgaris) erőteljes növekedésű, nagy méretű bokrok vagy kis fák, amelyek májusban hoznak illatos, bugás virágzatokat, míg a törpe orgonák (Syringa meyeri, Syringa patula) kompakt növekedésükkel és hosszabb virágzási idejükkel hódítanak.
A kerti orgonák 2-5 méter magas, sűrűn elágazó cserjék, amelyek jellemzően lila, fehér, rózsaszín vagy kékes árnyalatú virágokat hoznak, de egyes fajták sötétebb bíbor vagy akár sárgás virágszínekben is pompázhatnak. A nagy méretű, illatos bugavirágzatok nemcsak a kert látványát gazdagítják, hanem rovarcsalogató hatásúak, így számos beporzót, például méheket és pillangókat is vonzanak.
A törpe orgonák (pl. Syringa meyeri 'Palibin', Syringa patula 'Miss Kim') kompakt, 1-1,5 méteres bokros növekedésű változatok, amelyek kisebb kertekbe vagy akár nagyobb cserepekbe, dézsákba is ültethetők. Virágzási idejük hosszabb lehet, gyakran másodvirágzásra is képesek, így nemcsak tavasszal, hanem nyár folyamán is gyönyörködhetünk illatos virágaikban.
Az orgona napos vagy félárnyékos helyen fejlődik a legszebben, és a jó vízáteresztő képességű, tápanyagban gazdag talajt kedveli. Szárazságtűrő, így a kifejlett növények kevés gondozást igényelnek, de a fiatal példányoknál ajánlott az öntözés a melegebb hónapokban. A rendszeres metszés serkenti a virágzást, és segít megőrizni a növény szép, bokros formáját.
