Közönséges mogyoró 'Merveille de Bolwiller' fajta - Corylus avellana 'Merveille de Bolwiller'

Mogyoró - Corylus avellana

A közönséges mogyoró (Corylus avellana) Európában, Kis-Ázsiában őshonos, inkább mediterrán flóraelem, de hazánkban is elterjedt. A Dunántúlon gyakori, főleg üde lomberdők szegélytársulásaiban, leginkább tölgyerdők aljnövényzeteként. Kultúrváltozatait termesztik. A közönséges mogyoró mérsékelt növekedésű, hosszú életű (60-80 év), egylaki cserje. 50-70 évig él. Többtörzsű, ritkán nő 7 méternél magasabbra. Az időszakonkénti törzshöz közeli visszametszés, azaz ifjítás,  azonban jóval meghosszabbítja az életét. Így a magassága is kordában tartható, és az ágak hajlékonyak maradnak, a vesszők jól fonhatóak lesznek. Pl. fonott kerítés készíthető belőlük, de ugyanúgy pl. kosárfonásra is alkalmasak.

Fehér foltos, sima, szürkésbarna kérge fénylő. Ezért télen is mutatós. Levelei váltakozó állásúak, molyhosak. A levélnyél mirígyszőrös. Jellegzetes levelei visszás tojásdadok, a levélváll szíves, a csúcs kihegyezett. A levélszél kétszeresen fűrészelt. Az előző évben kialakult 8 cm hosszú porzós barkák már februárban, jóval a lombosodás előtt a vesszőkön elszórtan jelennek meg, hirdetve, hogy visszavonhatatlanul közeleg a tavasz. Az apró, vörös bibéjű termős virágok szinte észrevétlenek. Ám gyakran már december tájékán fellelhetők. A termős virágok körüli sallangos fellevelekből fejlődik ki idővel a termést takaró kupacs.

A mogyoró 5-6 év alatt fordul termőre, és 8-10 kiló termést hoz évente. Ősszel érik kemény héjú makkja, amely szabálytalanul hasogatott szélű kupacsba ágyazva fejlődik ki. A kupacs, a terméstakaró, a virágok körüli sallangos fellevelekből fejlődik ki. Egy csoportban 2-6 makk érik. A kezdetben zöldesfehér makk éréskor megbarnul, és kipottyan a kupacsból.

Hazánk a termeszthetőségének északi határa. Nagyon korai virágzása csak akkor köszönt be, ha a gyökerek tevékenysége korán megindulhat. Ezért kerüljük a rossz vízellátású, nehezen melegedő, hideg talajokat. Kedveli a könnyen felmelegedő, jó vízgazdálkodású, középkötött, 6-7-es pH-jú talajokat, de a mocsaras és erősen kötött talajokat kerüli. Miután sekélyen gyökerezik, vízigényes. Alkalmazkodóképessége igen nagy. Ajánlott lejtők keleti-északkeleti oldalára, sík területen védett téli fekvésben. Nyírt sövényként is ültethető.