A kivi különleges megjelenésű kúszónövény, amely megfelelő gondozással hazánkban is sikerrel termeszthető. Az önbeporzó és kétlaki fajták változatos választéka lehetővé teszi, hogy minden kertész megtalálja a számára ideális változatot.
A kivi (Actinidia sp.) az egzotikus gyümölcsök egyik legsikeresebben honosítható képviselője, amely megfelelő téli védelemmel és gondozással hazánk klímáján is bőségesen terem. Nevét az új-zélandi kivi madárról kapta, utalva a gyümölcs jellegzetes, barna, szőrös héjára, bár eredetileg Dél-Kínából származik, ahol "kínai egresként" ismerték.
A kivifajták két fő csoportba sorolhatók: az önbeporzó és a kétlaki változatok. Az önbeporzó fajták nagy előnye, hogy egyetlen növény is elegendő a terméshez, bár gyümölcseik általában kisebbek. A kétlaki fajták esetében termő és porzó egyedek együttes telepítése szükséges a sikeres termésképzéshez, cserébe általában nagyobb gyümölcsöket nevelnek.
A kivi alapvetően kúszónövény, ezért erős támrendszert igényel, amely lehet pergola, lugas vagy kerítés. Telepítésnél válasszunk napos, szélvédett helyet, ideális esetben déli fekvésű falak mellé vagy védett kertrészbe. A növény különösen dekoratív megjelenésű: nagy, szív alakú levelei nyáron dús lombozatot alkotnak, őszi lombszíneződése pedig szemet gyönyörködtető. Termése nem csak finom, de rendkívül egészséges is, magas C-vitamin és antioxidáns tartalmának köszönhetően igazi szupergyümölcs. Gondozása ugyan némi odafigyelést igényel, különösen a téli védelem szempontjából, de a sikeres termesztés élménye és a saját termésű kivi különleges íze mindenért kárpótol.
