Kékszakáll - Caryopteris
A kékszakáll (Caryopteris sp.) egy közepes termetű cserje, amelynek számos fajtája létezik. Alapvetően jellemző rá, hogy felálló hajtásrendszerű, bokros habitusú. A levelei széles lándzsa alakúak, és kellemes aromájúak. A levél színe zöld, de sok fajtának fehér-tarka levelei vannak. Nyár végén vagy ősszel hozza sötétkék vagy lilás virágait, amelyek nagy tömegben nyílnak, tömött virágzatba tömörülve a hajtások csúcsi részén. Kiváló méh-, és lepkecsalogató faj.
A kékszakáll sok napfényt és jó vízgazdálkodású talajt kíván, de emellett fagytűrő is. Talaja lehet nagyrészt humuszos föld és kisebb, egyharmad részben homokos. Szárazságtűrő, ezért ültetheti akár rézsűbe vagy sziklakertbe is. Fiatalon gyorsan nő. Télen visszafagyhat, de ez a további növekedést és a virágzást nem befolyásolja. Ha dézsás növényről van szó, akkor átteleltetheti.
Amikor áttelelt növénye, tavasszal erősen metssze vissza őket, hogy új, egészséges hajtásokat hozhasson, és sűrűn, gazdagon virágozzon. Ha jól gondozza, gyönyörű virágpompával örvendeztetheti meg Önt. Betegségekkel szemben ellenálló, nincs különösebb kártevője, kórokozója.
