A hóbogyó fajták (Symphoricarpos) dekoratív, igénytelen lombhullató cserjék, amelyek ősztől télig díszítő bogyóikkal vonzzák a tekintetet. Alacsony vagy közepes termetű, sűrű ágrendszerű növények, amelyek kiválóan alkalmasak sövényként, talajtakaróként vagy cserjecsoportok részeként. Téli díszértékük és ellenálló képességük miatt különösen kedveltek a természetes hatású kertekben.
A hóbogyó (Symphoricarpos) egy rendkívül ellenálló és könnyen nevelhető lombhullató cserje, amely télre is megmaradó, feltűnő színű bogyóiról ismert. Különlegessége, hogy ősszel hozza fehér, rózsaszín vagy lilás bogyóit, amelyek egészen a tél végéig megmaradnak a bokrokon, ezzel színt visznek a hideg hónapokba is.
A hóbogyók 1-2 méter magas, sűrű növekedésű cserjék, melyek jól tűrik a városi klímát, a szárazságot és a gyenge talajviszonyokat is. Alkalmazhatók szabadon növő vagy formára nyírt sövényként, valamint talajtakaróként is kiválóan funkcionálnak, mivel sűrű ágrendszerük gyorsan benövi a területet. Gyökérsarjakkal is terjednek, így könnyedén betöltik a rendelkezésükre álló helyet.
A növény nyár elején apró, halvány rózsaszín vagy fehér virágokat hoz, amelyek ugyan nem túl feltűnőek, mégis vonzóak a méhek és más beporzó rovarok számára. Az igazi látványosságot azonban az ősztől díszítő bogyók adják, amelyek színük és tömegük miatt messziről is jól észrevehetők. A bogyók nem ehetőek, de a madarak számára hasznos táplálékforrást jelenthetnek.
A hóbogyók szélsőséges körülmények között is jól fejlődnek. Napos, félárnyékos vagy akár árnyékos helyen is ültethetők, és a legtöbb talajtípushoz jól alkalmazkodnak, beleértve a gyenge minőségű vagy szikes talajokat is. Kiválóan bírják a metszést, így formára alakíthatók, vagy ha szabadon növő cserjét szeretnénk, elég a beteg és elöregedett ágakat eltávolítani.
