Gyöngyvirágcserje fajták
Gyöngyvirágcserje - Deutzia sp.
Az érdeslevelű gyöngyvirágcserje (Deutzia scabra) Kelet-Ázsiában őshonos, felfelé törekvő ágrendszerű, rendkívül dekoratív lombhullató díszcserje, mely fajtától függően 1-3méter magasságú lehet.
Díszét nyáron nyíló, rózsaszín és fehér színben játszó, bojtra emlékeztető virágai adják, melyek szinte a teljes növényt beborítják.
Üde zöld levelei, kerekdedek, hegyesedő végűek. Jól mutat egyedül ültetve, szoliterként, de ültethető csoportosan, vagy szabálytalan sövényként is.
Az érdeslevelű gyöngyvirágcserje egyszerűen nevelhető víz és tápanyagigényes növény. Ültetési helyéül napos, vagy világos helyet keressünk, kimondottan szereti a napfényt. Talajok közül leginkább a tápanyagban bővelkedő, nedves talajt kedveli.
Szárazabb időszakokban rendszeres és alapos öntözést igényel. Metszeni nem kell, elég, ha évente egyszer eltávolítjuk az idős ágakat, valamint elvirágzott vesszőit. Szaporítani dugványozással lehet.
A karcsú gyöngyvirágcserje vagy törpe gyöngyvirágcserje (Deutzia gracilis) kb. 1,5 méteres maximális magasságot elérő Japánból származó lombhullató cserje, melynek alacsonyabb változatát is forgalmazzák a kertészetek.
Ültethető kisebb kertekbe, előkertekbe, de sűrű bokros növekedése miatt alacsony, nyíratlan sövény kialakítására is alkalmas.
Levélzetét fogazott szélű, kihegyezett végű, világoszöld levelek alkotják, melyek jó hátteréül szolgálnak a tavasz második felében nyíló hófehér virágoknak.
A karcsú gyöngyvirágcserje napos, világos helyen, tápanyagban gazdag, humuszos talajba ültetve fejlődik legszebben, de tolerálja valamelyest az ennél gyengébb minőségű talajokat, valamint a kevesebb fényt is.
Átlagos vízigényű növény, rendszeres, mérsékelt öntözést igényel. Metszeni a virágzást követően kell, így mindig rendezett képet mutat majd a növény. Betegségek és kártevők ritkán támadják meg, időnként azonban károsíthatják a levéltetvek. Szaporítani nyáron, dugványozással lehet.