Díszbirs - Chaenomeles sp.
A japánbirs vagy díszbirs (Chaenomeles) a rózsavirágúak (Rosales) rendjébe, ezen belül a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó nemzetség, amely fás szárú fajokból tevődik össze.
A díszbirs 1,2–1,5 méter magasra megnövő cserje, bokor. Mint neve is mutatja, Japán az őshazája, 1000-2100 magas hegyoldalakon, tó és folyópartokon honos.
A lombfakadás kezdetén nyíló nagy, téglapiros, sárga, fehér, rózsaszín virágai miatt közkedvelt. Ágrendszere széles, sűrű, ezért sövénynövényként is használhatjuk. Az idősebb ágakon tüskék is megjelennek.
Levelei sötétzöldek, fényesek, tojásdadok. Sötét rózsaszín, narancsvörös, illatos virágait április végén, májusban hozza.
A virágokból őszre illatos, 5 – 10 átmérőjű sárgás zöld gyümölcsök, birsalmák teremnek, amit a népnyelven aranyalmaként ismernek. Ezek a hagyományos birsalmához hasonlóan ehetőek és felhasználhatóak. Nyers fogyasztásra nem alkalmas, de kiváló befőtt és lekvár készíthető belőle. Íze kissé fanyarabb, így eltevésekor több cukrot igényel.
A japánbirs jó vízellátású, tápdús talajt, napos vagy félárnyékos fekvést igényel. Érzékeny a magas mésztartalomra.
Tavasztól őszig ültethetjük. Sövényként alkalmazva 50 cm tőtávolságot hagyjunk az egyes tövek között.
A japánbirs nagyon jól formálható. Metszésre az elvirágzás, méginkább a gyümölcsök beérése utáni időszak a legalkalmasabb. Ha virágzás után közvetlenül metsszük, új hajtások képzésére ösztönözhetjük. Ilyenkor érdemes megfiatalítani, az elöregedett, elburjánzott ágrendszer egyharmadának levágásával. Persze ezzel az őszi termés egy részéről is lemondunk. Ebből következik, hogy az alaposabb, formázó metszést érdemesebb inkább őszre, a termések betakarítása utánra időzíteni. Nem kell sajnálni, gyorsan nő és lombosodik.
